Volt egyszer egy dombocska, ahol vidáman rohangáltak a nyuszik és a bambik, nyíltak a réti virágok,
és a búzatáblában boldog hörcsögök szorgosan gyűjtögettek téli elemózsiát. Aztán a megjelentek a
munkagépek, és a megálmodott lakópark helyét hónapok alatt megalapozták. Az első lakók még
esténként a pislákoló közvilágítás fényénél gyakorta találkoztak kitartó őslakosokkal, és a kutyák
még Vuk utódjait ugatták vadul.

Hiába a recesszió, lassan-lassan felépült több mit 200 család
otthona, és a kezdeti merész elképzeléseket felváltotta az ökolábnyom okozta problémák kezelése.
Hol volt már az a csodálatos gondolat, hogy a bejáratnál virágos sziget és egy feliratos igényes kapu
fogadja a hazaérkező polgárokat!? Helyette a szép zöld gyep felesleges és hetente lenyírt halmai
között voltunk kénytelenek lesütött szemmel, szégyenkezve hazatérni. Aztán valaki ezt megelégelve,
hangot adván elégedetlenségének, és az esztétikai, ökológiai illetve alapvető morális értékeket
feszegetve, a nyilvánosság tavirózsás állóvízébe bevágta a kicsi sziklát. Szerencsére hamar kiderült;
nincs egyedül a szégyenérzetével, és egy-két ” de hova rakjam a felesleges nyesedékem”
próbálkozáson túl, egységesen csatolta vissza a jóérzésű közösség a felháborodottságát.
Ezt követően mindenki azt gondolta, hogy a merénylet elkövetői részére ez olyan visszajelzés miután
szemlesütve csak a holdfény jótékony homályában mernek pár napig kimenni a lakópark közösségi
területeire is.
DE NEM! A stabil értékrenddel bírók továbbra is pufoghattak ( miközben jártukban és keltükben)
az újabb komposztdombok emelkedését tapasztalhatták, kiszínezve műtrágyás zsákokkal és törött
virágtartókkal. Ez már minden jóérzésű ingerküszöbét is túllépve, kérvén az önkormányzati képviselő
támogatását, kihelyezésre került egy tiltó tábla, ami „csak” arra hívja fel a figyelmet, ami nettó
evidencia! Gondolhatnánk, na akkor a bürokratikus evolúció csodás tanmeséjét követhettük nyomon,
és itt véget is ért ez a nem túl lélekemlő történet.
DE nem! Mert jön a level 2…. Nézve a pozitív részét néhány „nagytermelőt” megérintett a
kérés/ tiltás kombó – tán még kicsit pironkodott is – illetve beépítette az amatőr kertészkedésébe
a közösségi portálon jól összefoglalt lehetőségek tárházát, és megoldotta a nyilvánvalót. Viszont
akad még mindig pár olyan egyed, aki a fentieket teljes mértékben ignorálja.
Vajon mi a motiváció?
– Az már nem az én portám, meg amúgy is gazos, és nem ismerem a „kigyúrt” tulaját sem?
– Vagy nekem ne mondja meg egy közösség/önkormányzat mit csinálhatok?
– Vagy „csakazértis”?
– Esetleg a tábla és szalag nem elég figyelemfelhívó?
Megválaszolatlan kérdések…
Ezek után azon gondolom, az se tűnik fel neki (k), hogy a frissen kiszórt hulladékát a jótékony
aktivisták eltüntetik !?
De meddig? Ez örökké így lesz már egy darabig? 

Mert itt jöhet a szánalmas DE Nem! level 3. (sicc)
Mikor fogja a többség megunni és továbblépni, esetleg milyen módszerek közül fog válogatni?
Szemfüles szomszéd programban már jók vagyunk ( hisz pályázaton nyertünk is) talán ez lehetne a
megoldás; a személyes jótékony ráhatás? Esetleg a fűnyírók zajának regisztrálása után kezdjük
kamerákkal beazonosítani a renitenseket? Talán nem jutunk el addig a pontig, mint az átkosban,
hogy fekete/zöld vágás analógiájára tesz bejelentést a jóérzésű polgár. A Közterület Felügyelet meg
teszi a dolgát, és kiszabja a bírságot. Azt gondolom, ez a megoldás csak haragot és széthúzást
eredményezne… Ne hagyjuk, hogy idáig süllyedhessen a történet! Legyünk következetesek;
teremtsük meg közösen, hogy egy igényes, színvonalas környezetben élhessünk! A saját
hulladékunkat nekünk kell kezelni, és nem az a megoldás, hogy a szomszéd telekre borítjuk! (ahol
naponta nem csak „jómagát és gyerekeit”, hanem minden utcabelit megtisztel a látványával.
Jártamban-keltemben tapasztaltam ilyet, egyszerűen csak „balkáninak” degradált nagyon déli
valamint afrikai üdülőhelyeken, ahol a pazar ötcsillagos szállodák szomszédságában rendszeresen
szemétkupacok tornyosultak.
Döbbenten, kicsit lenézve az ott élő embereket, és a helyi civilizációt „árazták be a turisták”, köztük
magam is.
Aztán vége a nyaralásnak, leszáll a repülő és bekanyarodok a tatabányai Panoráma lakóparkba…….
más világ, más emberek, más kultúra!?